A kecskeméti Városháza a száztízezres lakosságú város egyik legismertebb épülete, turisták által leglátogatottabb műemléke. Építészeti értékei, reprezentatív nagytermének látványán túl önmagára dallammal is figyelmet fölhívó középület, mely 130 éves fennállása során Kecskemét város első számú jelképévé vált.

Kecskemét központjának mai városképe a 19-20. század fordulóján alakult ki, amikor nagyarányú fejlődésnek indult. Az egykor piacként szolgáló hatalmas főtér sajátossága, hogy Trianon után ez az egyetlen olyan főtér határainkon belül, melyet a szecesszió különböző hazai irányai határoznak meg. Ebben meghatározó, úttörő szerepe volt a Városháza épületének, mely a 19. század végén, 1893-1897 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek tervei alapján, magyaros szecessziós stílusban.

A Városháza helyén állt korábban a régi tanács vastag falú háza, Katona Józsefnek, nemzeti drámánk, a Bánk Bán szerzőjének egykori munkahelye. Tíz évig dolgozott fiskálisként az épületben, bejáratánál esett össze 1830. április 16-án délután. A tragikus eseményre emlékeztet az épület előtt, megközelítő pontossággal a végzetes szívroham helyén 1934-ben felavatott szétrepedt kőemlék „Itt hasadt meg a szíve Kecskemét legnagyobb fiának.” felirattal.

Az építést megelőző közel száz évben többször felmerült az igény a tanács épületének bővítésére, újjáépítésére, tervek is készültek, míg végül 1890-ben a már rohamos fejlődésnek indult város közgyűlése egy új városháza megépítésére pályázatot írt ki.
A pályázati hirdetmény az építendő városházának összes költségét 350.000 forintban, míg a területét kb. 6500 m2-ben határozta meg. (Az épület megépítése és berendezése végül is 615.994 forintot tett ki és 5534 m2 területű lett.) A további feltételeket így határozták meg: ”az épület összefüggő egészet alkotva, akként helyezendő el, hogy az épület zárt legyen és a kettős épületszakaszt alapul véve a teleknek mintegy fele udvar maradjon (…)” Az épület szerkezetétől megkívánták, hogy takarékos, szilárd, tűzbiztos és célszerű legyen, de a művészi kívánságokat is kielégítse. A kiírásban szerepelt továbbá az is, hogy itt biztosítanának helyet a könyvtárnak és a levéltárnak is.

A pályázatra öt pályamű érkezett, melyek közül Lechner Ödön és Pártos Gyula közösen benyújtott tervét fogadták el. Pályázatuk jeligéje a következő volt: „Sem magasság sem mélység nem rettent”. Később ez vált Kecskemét jelmondatává, amelyet a dísztermi emelvény felett elhelyezkedő címer alatt is olvashatunk.
Az épület alapkövét 1893. május 2-án helyezte el Lestár Péter polgármester a következő mondatok kíséretében: „Áldás legyen elődeink emlékén, kik szorgalmukkal lehetővé tették, hogy a város haladására közremunkálkodjunk, s Isten áldása legyen utódainkon, kik művünket folytatni fogják”. Alig 27 hónap múltán 1895 nyarán már be is költözhettek a hivatalok az új városi székházba. Összesen 174 helyiséget és 3 udvart alakítottak ki. Lechnernek alig van még egy alkotása, amely ekkora városképi jelentőséget kapott volna, amely ilyen exponált helyen állna, s melyre ilyen jó rálátás nyílnék minden irányból. A tervezők népművészeti ihletésű mintákat álmodtak a francia reneszánsz építészet formáiba, s mindezt a korabeli angol építészet célszerűségével ötvözték, de felbukkan a felvidéki pártázatos reneszánsz is. A változatos homlokzat és a színes Zsolnay majolika játékos hangulatúvá teszi a komoly rendeltetésű hivatali épület nyugodt tömbjét. Az épület kerámiáin a kalotaszegi kályhacsempék motívumaira emlékeztető, cserépből kibomló, szimmetrikus elrendezésű virág-együtteseket alkalmazott Lechner. Célja volt egy új, nemzeti jellegű építőstílus megteremtése, a kor igényeinek, ízlésének megfelelően, de értékálló formában.

A részletek harmonikus egymáshoz illeszkedése, a motívumok, ornamentika visszatérése a Városháza különböző díszítő elemeiben, Lechner átfogó, mindenre kiterjedő tervezőmunkáját dicsérik.

A díszterem átadására csak később, 1897. december 26-án került sor, végleg befejezve ezzel a Városháza építését. Az építkezés kezdeményezője és mozgatója Lestár Péter polgármester már nem érhette meg az ünnepélyes avatást. Helyébe Kada Elek lépett, akinek a Díszterem-avató beszédében elhangzott, hogy az épületet „nem az üres pompázás vágya, hanem a kor fejlettsége és szükségei iránt való komoly érzék létesítette a komoly munka és a jövő nemzedékek számára” majd kiemelte: „Ez a mi izenetünk a jövőnek.”

A díszterem kialakítása, díszítési rendszere, lényegében még a historizmus örökségéből táplálkozik, ennek ellenére a Lechner-követők egyik modelljévé vált (lásd pl. a Komor-Jakab páros szabadkai városházája). Ennek megfelelően a téglalap alaprajzú, kagylós mennyezet-kialakítású díszterem rendkívül színes, dekoratív, a motívumok terén pedig a népművészeti ihletésűek mellett a történelmi korok is képviseltetik magukat. A szecesszióra jellemző új szemlélet abban jelent meg elsősorban, hogy Lechner a Gesamtkunstwerk jegyében a terem belsőépítészeti részeit, a belső díszítő festést és az egyes berendezési tárgyak díszítését, kialakítását is maga irányította, tervezte. Az egész épületre jellemző, a magyar népművészettől merített egyszerű formák, az alföld mezei virágmintái, a székek hátsó bőrborításán a magyaros motívumok, az ólomüveges ablakok, az impozáns sárgaréz csillár és faburkolat mind egységet alkotnak.

A berendezések korabeliek és mindegyik kézműves munkával készült. A terem 12 mázsás, 63 égős sárgaréz díszcsillárját Várdai Szilárd, az Iparművészeti Iskola tanára tervezte és Árkay Sándor kivitelezte. A bútorokat a szegedi Rainer Károly készítette, az építészek által gondosan megtervezett díszítő, dekoratív falfestést Götz Adolf, míg a gyönyörű üvegablakokat Kratzmann Ede készítette.

A történelmi reprezentáció és a címerek az egész épület, így a Díszterem motívumainak kialakításában is fontos szerepet játszottak. Kecskemét Közgyűlése Eötvös Loránd kultuszminiszter 1894 augusztusában kelt leirata alapján, - amely a millennium alkalmából történelmi jelenetek megörökítését szorgalmazta, - döntött úgy, hogy a tanácsterem ornamentális díszítése mellett kiemelt helyet biztosít a történeti ikonográfiának.
Bár a millennium időpontjára nem készültek el a festmények, mégis tartották magukat a miniszter leiratához. 1896 januárjában a városatyák eldöntötték, hogy az előállítandó festményeknek a nemzet ezredéves múltját kell visszatükrözni. Székely Bertalant, az akkori Országos Mintarajziskola tanárát kérték fel a falfestmények elkészítésére.
A falképek temperavázlatait 1896-ban Székely bemutatta az Ezredéves Országos Kiállításon, majd a következő év nyarán al secco technikával készítette el. Ennek lényege, hogy száraz vakolatra kötőanyaggal viszik fel a képet. A két nagyobbik secco a 7 letelepedő magyar törzs vezérének vérszerződését, valamint az építés alatt uralkodó Ferenc József osztrák császár 1867-es magyar királlyá koronázását ábrázolja a budavári Mátyás Templomban.
A többi festményen – 4 csoportban – történelmünkben jelentős szerepet játszó királyok, hadvezérek, politikusok láthatóak.

1944-ben festették azt a falfestményt, amely Horthy Miklós kormányzó 1920-as látogatását örökítette meg. A festményen Horthynak gyerekek nyújtanak át virágcsokrot és kenyeret, miközben a városháza bejáratánál a helyi méltóságok állnak. A secco elkészítéséről még 1938-ban döntött a kecskeméti városvezetés, a kép elkészítésével Pándy Lajost, a Szentendrei Művésztelep alapító tagját kérték fel. A kép színeinek illeszkednie kellett Székely Bertalan seccoinak színeihez és a terem összhangjához is, a festő vázlatait pedig a városvezetésnek kellett láttamoznia. 1945 után a festményt először papírral takarták le, majd 1959-ben végleg lemeszelték. A képről készült vázlatokat a levéltár őrizte meg. 2014-ben a díszítőfestés restaurálásakor került elő.

Kecskemét egyik nevezetessége, a különleges harangjáték a díszterem kis erkélyénél, az épület rizalitján található. 1982-ben, a város szülötte, Kodály Zoltán zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából döntött a város közgyűlése a harangjáték elkészítéséről. A németországi Melle városában öntött 37 harang 1983 óta működik, három oktáv hangterjedelemben mintegy tíz dallamot játszik programozottan. A Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját népdal minden egész órában felhangzik. Délben Kodály Zoltán és Erkel Ferenc, este 6 órakor Händel, Beethoven, Mozart művek, míg este 8 órakor magyar népdalok hallhatóak.
A városháza díszterme máig négyszer került jelentős felújításra:
1911. július 8-án földrengés rázta meg a várost, és ez a Városházát sem kímélte. „Mint díszeitől megfosztott bálkirálynő” - írta a Budapest Hírlap. Az egész udvar lezuhant törmelékkel volt tele, a díszterem mennyezete beszakadt. Ledőlt kéményeit, összerepedezett falait Lechner Ödön tanácsai alapján és irányítása alatt rövid időn belül helyreállították. 1960-ban a termet és a lépcsőfeljárót ismét renoválták. 2014-ben a díszítőfestést és a seccokat restaurálták, majd a Városháza történetének legnagyobb, teljes körű felújításának részeként 2019 és 2023 között.
A városháza ma is kiválóan szolgálja a városi közigazgatás intézményeit, és külső megjelenésével is a kecskeméti főtér dísze. Felépítése után évtizedekre meghatározta a város építészeti arculatának fejlődését. Napjainkban a teremben tartja a város közgyűlése üléseit, esküvők és országos jelentőségű konferenciák kerülnek itt megrendezésre.
A Díszudvar - melyet a japán császárfák virágzásukkor még pompázatosabbá tesznek - hangulatos helyszínt biztosít zenés estek, színielőadások, hangversenyek, egyéb kulturális programok megrendezéséhez.